Rózsavizes karob csokoládé

Azt hiszem, az új év tiszteletére sikerült egy igazán különleges csokit választanom a biobolt választékából, nagyon vonzott még a rózsaszínes színben játszó epres változat is, de végül a kiváncsiság győzött, és egy rózsavízzel ízesített karob "csoki" jött velem haza. Visszagondolva, lehet, hogy az epressel jobban jártam volna, de ne szaladjunk túlságosan előre =)
A karob, ismertebb nevén Szent János kenyerének állaga, színe és íze nagyon hasonlít a kakaóéra, így az helyettesíthető vele, legalábbis a leírás szerint. Előnyként jelöli meg, hogy energia- és zsírtartalma alacsonyabb, gluténmentes, oxálsavmentes, jelentsen ez akármit, egyszóval csudajó megminden.
Ez a darab a Reformcukrászat terméke, ennek megfelelően nádcukorral, pálmazsírral, szójatejporral meg kókusztejporral készült, szóval rettentő egészséges, de ezt a rózsavíz dolgot talán mégse kellett volna erőltetni... Már a szaglászásakor is úgy éreztem magam, mintha egy rózsabokorba dugtam volna fejem, az íze meg huh! Így sajnos nem volt alkalmam megtapasztalni, milyen a karobból készült csoki, ugyanis egyértelműen a rózsavízé a főszerep. Elég drámai, na. Azt hiszem, ilyen alacsony pontszámot még nem adtam. Ja és csokit sem hagytam még parlagon heverni, bár a borsos csoki alatt már rezgett a léc, de azt azért sikerült legyűrni. Uh.
Na de évkezdésnek nem is rossz =)

Honnan? Az astoriás bioboltból.
Mennyiért? 550 Ft/100 g.

Choc-o-meter:
*
(épp nem tudok képet feltölteni, de gondolom a pontszám sejthető =)

Alnatura karácsonyi csoki - fahéjas csoki

Elég csak egy röpke pillantást vetni a szomszédok ablakán villodzó égősorra, és máris rádöbbenhetünk, hogy minnyán itt a karácsony, ami egyet jelent az adventi naptárral is, amiről egyszerűen nem vagyok hajlandó lemondani, pedig mintha mostanában kéne benőnie a fejem lágyának. Idén egy Boci márkájú mellett döntöttünk, és sajnos azt kellett megállapítanom róla, hogy ez közel sem olyan finom, mint az eddigiek. Bármelyiket vettük eddig, mindnek ugyanolyan, "adventinaptáras-csoki" íze volt, ez meg mááás! Tipikus Boci csoki íze van, de de de nekem nem ez kell! De veszek egy nagy levegőt, és felnőtt módjára túlteszem magamat a dolgon=)
És ha már így szóba jött a karácsony, vessünk egy pillantást az aktuális csokiválasztékra, csak úgy tombol a fahéj meg a kandírozott narancshéj. Jelen esetben a DM-ből származó Alnatura nagyon bio termékeire esett a választásom, némi karácsonyi hangulat reményében.
A kisebbik kocka a Winter Schokolade táblából származik, amelynek hátulján egy rendkívül magyaros mondat azt hirdeti, hogy "az Alnatura egy lágyan olvadó élmény értékes tejcsokoládéból, fűszeres kekszdarabokból és Bourbon vaníliából." Szép.
Azt nem mondanám, hogy annyira lágyan olvadna, de el kell ismerni, hogy tényleg fűszeres, bár az nem derül ki, hogy pontosan miről is van szó. A kekszdarabok egy kicsit furcsák, olyan mintha ledarálták volna, de pár kocka után már fel sem tűnik. Összességében finom, de nem kiemelkedő.




Ellentétben a ropogós-fahéjas tejszelettel, amiben egészen meglepő módon nem keksz van, hanem kétszersült. Ez némileg ellensúlyozza a csoki édességét, és ettől valahogy a fehéj is jobban érződik. Ugyan nem kifejezetten karácsonyinak szánták, én mégis inkább ezt ajánlom annak, aki adventi hangulatra éhezik =)

Lindt Edelbitter Mousse Guave

Két dolgot tudok elképzelni: 1. vagy teljesen buták az ízlelőbimbóim, 2. annyira hozzá vagyok szokva bizonyos ízekhez, hogy képtelen vagyok újat érezni, ami egzotikusabb ételek kóstolásakor elég nagy hátrány. Így volt nemrég ez a borscslevessel is, egyszerűen nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy ez egy kicsit édesebb és rózsaszínűbb paradicsomleves. Ennek megfelelően nagyon ízlett is, de azért ez mégis olyan izé!
És nem volt ez másképp a Lindt guavával dúsított 70%-os étcsokijával sem, meggyőződésem, hogy valójában sárgabarack-zselé van a két réteg csoki között. Hiába, kár belém az ilyen különlegesség =)

Miközben pedig kerestem képet (végül nem találtam, kénytelen voltam magam elkészíteni), egy finn csokoládéblogra bukkantam, amiből ugyan egy szót sem értek, de természetesen linkelem.

Következő áldozatom pedig tényleg a piedra de santiago lesz, most már legalább valami minimális információval rendelkezem róla, szóval most már meg merem kóstolni =)

Kras Animal Kingdom

Hát igen. Elég csak egyszer kósza említést tenni a horvátországi nyaralásokra emlékeztető csokiról, a MausHaus nevű, amúgy meglehetősen gyenge édességbolt máris a kosarunkba csempészi őket. A külcsín és a belbecs emlékeim szerint nem sokat változott; még a matrica melléklet is megvan, így gazdagabbak lettünk egy crni kos, egy crna roda, egy magarac, illetve egy divlji zec képével. Ha meglenne az albumnak szánt füzetünk, bizisten be is ragasztgatnám őket...
Persze, a csokiról is kéne némi említést tenni. Az ára, illetve a csomagolása alapján valószínűleg nem venném meg, pedig ahhoz képest meglehetősen finom a 30% kakaótartalmú tejcsoki, nem ropog a fogam alatt a cukor, vagy ilyesmi, szóval abszolút pozitív, bár lehet, hogy az emlékek is közrejátszottak ebben =)
Egyébként érdemes itt megemlíteni az erősen Tobleronéra hajazó, szintén Kras márkájú Kolumbot, csak szegény az értékelést már nem érhette meg =)

Honnan? MausHausból.
Mennyiért? 25 Ft/15 g.

Choc-o-meter:

Kis dél-amerikai csokiteszt

A blog történetében először lesz szó más kontinensről származó édességről, ezúton szeretném megköszönni, nem sokszor lesz ilyen alkalom =)
A szóban forgó három csoki Ecuadorból, illetve Kolumbiából származik, kettő tejcsoki, egy pedig fehércsoki. Kezdjük a Jettel =) Kicsomagoláskor valamiért gyermekkorom kedvenc horvát csokija jutott eszembe, aminek az állatos matricáit hatalmas lelkesedéssel gyűjtögettük. Ebben a kolumbiaiban ugyan nem matrica volt, hanem egy kis ismeretterjesztő kártyácska képpel és leírással (nekem egy kígyós és egy holdas jutott, de sajnos spanyoltudás hiányában műveletlen maradok =)) Na de valójában nem ez a lényeg, hanem a csoki, ami sajnos egy kicsivel több cukrot tartalmaz, mint amennyit kéne, egy táblányit biztos nem tudnék belőle megenni, de egy 12 grammos kis szelet azért még nem jelent problémát =)
A másik kettő az ecuadori La Universal gyártmánya. A narancssárga csomagolású Manichoról nekem először a Reese's ugrott be, így valamilyen mogyoróvajas dologra számítottam, ami nem volt teljesen alaptalan, ugyanis tényleg mogyorós, mégpedig eredeti állapotában =) Az előzőhöz képest mérsékeltebb a cukormennyiség, ellenben némi szokatlan mellékízt véltem felfedezni kóstolás közben.
Utolsó versenyzőnk a puffasztott riszszemekkel dúsított Osito fantázianevű fehércsoki, aminek ugyanaz az erős, illetve gyenge pontja, mint az előzőnek. Fehércsokihoz képest nem annyira ragadósan édes, ami igen dicséretes, kellően ropogós, de később itt is előjön az utóíz, ami remélhetőleg az idáig megtett hosszú útnak tudható be...
Ha pedig sorrendet kéne felállítanom, akkor első helyen végezne az Osito, utána következne a Jet és végül a Manicho. Egyébkén külön figyelmet érdemel a két ecuadori csoki mintázata, amely a harmadik képen tekinthető meg =)

Choc-o-meter:

A Nagy Banános Csokiteszt 3. forduló - Bobby

Az első, nyaralásról származó csoki nem kifejezetten svájci csoki, tekintve, hogy egy osztrák benzinkút boltjából való, ellenben nagyon jól kapcsolódik a nemrég elkezdett banános tesztekhez. Kedves Bobbynk az előzőektől eltérően nem hirdeti magáról, hogy banánkivonatot tartalmaz, és a csomagolás is csak annyit közöl szűkszavúan, hogy banane paste található őbenne, legyen az akármi. Megjelenését tekintve igencsak emlékeztet a Chokitora (tényleg, lehet még kapni olyat?), ez azonban sokkal kevésbé ropog, viszont határozottan kellemes a tejcsokiborítással egyetemben. Na de a töltelék íze... Nehéz megfogalmazni, milyen is ez a banane paste, mindesetre elég meghökkentő, csak éppen nem a pozitív értelmében. Sokat gondolkoztam, mire is hasonlít, mígnem arra jutottam, hogy ez olyan, mint a zizi íze nagyjából százzal megszorozva és még némi cukorral megspékelve. Huh!
(Már előre félek az epres és a karamellás verziójától =))

Honnan? Landzeitból.
Mennyiért? 0,95 € (ha emlékezetem nem csal)/40 g.

Choc-o-meter:

Toffypops

Najó, így indulás előtt még belefér egy teszt, tekintve, hogy csomagolás terén egyelőre én állok a legjobban, csak azt nem tudom, hogyan fogom behúzni a cipzárt a bőröndön...hjaj, mindig csak a dráma.
Minap Timivel ellátogattunk a Szép Kis Indiába hennát venni (releváns információ a téma szempontjából), ahol jelentős indiai élelmiszerrészleg található némi angol édességgel kiegészülve. Naná, indiai boltból angol keksz.
A gyártó oldaláról kiderül, hogy ez a cég Anglia második legnagyobb kekszgyártója, és ők készítik többek között a Cadbury kekszeket is, amik szintén fellelhetőek a Szép Kis Indiában. Természetesen ismét csak a legmelegebb napot sikerült kiválasztani, így meg kell védenem, valójában nem volt ilyen viharvert =) Egy éjszakányi hűtőben tartózkodás után a belsejében lévő karamellréteg rendesen megkeményedett, és hasonló nyomokat hagyott a fogazatomban, mint a Daim, később azonban egész ehető lett, csak az összeragadt kekszek szétválasztása volt problémás. Egyébként az íze nagyjából olyan, amilyet a csomagolás alapján elvártam volna: nem rossz, de nem hagy az emberben mély nyomokat. A karamell még oké, a csokiréteg túl vékony, a keksz pedig enyhén lisztizű, és kissé porzik. Hááát.

Honnan? Szép Kis Indiából.
Mennyiért? Asszem 350 Ft/ 125 g.

Choc-o-meter:

A Nagy Banános Csokiteszt 2. forduló

Csokoládés banán - Banános habcukor csokoládéba mártva; őszintén szólva ez alapján nem sokat vártam volna a Spar sajátmárkás Schoko-bananenjétől, valamint a minimalista csomagolás sem volt túl biztató, de úgyis az belbecs a fontos=) Az eddig teszteltek közül ez a versenyző rendelkezik a legmagasabb banántartalommal, egészen pontosan 6%-kal, ami nem csekélység ebben a műfajban=) Állagát tekintve eltér az előző kettőtől, sokkal könnyebb, habosabb banánízű töltelék lapul a meglepően magas kakaótartalmú (50%-os) csokoládéborítás alatt, az íze pedig kissé savanykás, a banánaroma pedig nem túl harsány. Egyetlen negatívumként a kicsit furcsa utóízt említeném meg, de még mindig toronymagasan vezet a többi előtt, várom a konkurenciát=)

Honnan? Sparból.
Mennyiért? 359 Ft/ 300 g.

Choc-o-meter:

A Nagy Banános Csokiteszt 1. forduló

Nem tagadom, meglehetősen szeretem a banános csokikat, kiváltképp a Schokobananent, de nem vetem meg a különböző helyi mutációit sem, így most arra vállalkozom, hogy összehasonlítsam ezeket =) E forduló két játékosa a szlovák Figaro Tropic Banana in Chocolate művésznévvel ellátott terméke, illetve a horvát Kras Banankoja volt. A kettő közül a Banana rendelkezik valódi banántartalommal (1,2%), míg a másik csak némi aromának köszönheti gyümölcsös ízét. Ez eléggé érződik is, a horvát meglehetősen halovány, ellentétben a másikkal, ami jóval erőteljesebb ízzel bír, ami néhol már egészen mű =) Állagát tekintve ismét a Banana kerül ki győztesen, meglehetősen tömény zselé található a csokoládéborítás alatt. A Bananko e téren nagy hátrányban van, ugyan könnyedebb a textúrája, viszont nem lehet mondani se zselének, se másnak. Kicsit olyan, mintha kristálycukrot rágna az ember... És ugyan nem szempont, de a kettő közül a Banana hasonlít a legjobban a Schokobananenhez, viszont ettől függetlenül is elmondható, hogy e forduló abszolú győztese a Figaro-féle Banana =)

Honnan? Sparból mind a kettő.
Mennyiért? Figaro Banana: 82 Ft/40 g; Kras Bananko: 62 Ft/20 g.

Choc-o-meter:
Figaro Banana


Kras Bananko

Zotter céklás-galangagyökeres étcsokoládé

Zsófitól egyébként rögtön két Zotter csokit is kaptam, ám a második szőrén-szálán eltűnt (khm!), de behajtottam a bűnösön, és tettem egy kirándulást a Jancsi és Juliska csokoládéboltba. Nagyon kis helyes üzlet tündéri eladóval, bár kínálat és ár szempontjából jobban tetszik a szentendrei csokibolt.
A Zotter csokik között egyből ez a céklás-galangagyökeres példány ragadta meg a figyelmemet, bár arról nem sok fogalmam volt, mi fán terem a galangagyökér =) (mint később kiderült, a gyömbérrel van közeli rokonságban). Az előzőhöz hasonlóan ennek is erős fűszerillata van, elsősorban a fahéj és talán a chili, ami dominál, a galanga annyira nem. A céklának pedig közel sem volt olyan ijesztő, mint azt vártam, bár jobban belegondolva, a natúr cékla nem bír túl erőteljes ízzel =) Ha valami közismertebbhez szeretném hasonlítani, akkor valamiért (lehet, hogy a színe miatt), a málnakrémes töltelék jutna az eszembe jó sok fahéjjal fűszerezve =) Az összhatás egyébként az előzőhöz hasonlóan különleges, viszont jobbnak találom, ezért megkockáztatok egy ötöst =)

Honnan? Jancsi és Juliska csokoládéboltból.
Mennyiért? 799 Ft/70 g.

Choc-o-meter:

Zotter étcsokoládé kancatejjel és zabbal

Ezt a csokit Zsófi csoporttársamtól kaptam, aki halált megvető bátorsággal és jégakkuval (!) felszerelkezve hozta el az utolsó vizsgánkra ebben az iszonyú hőségben, ezúton is köszönöm neki =)
Az osztrák Zotter messze földön híres különleges ízesítésű bio csokijairól, van banános-currys, paradicsomos vagy éppen vaddisznótepertős csokijuk is többek között. Hát nem egyszerűek, az biztos =)
E példány kancatejjel és zabbal készített 70%-os étcsoki, ami a fentiekhez képest még mindig a visszafogottabbak közé tartozik =) Kibontáskor meglehetősen erős fűszerillat csapta meg az orromat, ami nem csoda, ugyanis a chili és a koriander is az összetevői között található. Megkóstolva főleg az alkoholos gyümölcsíz érezhető, ami elsősorban az almabrandy számlájára írható, és annak ellenére, hogy nem szeretem az alkoholneműeket, egészen ízlett, bár elsőre kicsit furcsa volt. A kancatejről nem tudok nyilatkozni, ugyanis az alma brandy egészen uralkodó volt, meg amúgy se tudom, hogy milyennek kéne lennie a kancatejnek =) Öszességében azt mondanám, hogy egészen különleges, bár még van mit rajta megszokni =)

Honnan? A zacskó tanúsága szerint a Jancsi és Juliska CSokoládéboltból, de fellelhető a Culinarisokban is.
Mennyiért? Ezt inkább nem szeretném megtudni =) Amúgy 70 g-os.

Choc-o-meter:

Trapa Turrón

A turrón arab származású édesség, amit a 16. században hoztak be Spanyolországba. Legfontosabb összetevői a méz, a cukor, a tojásfehérje és a pirított mandula. Sokféle típusa létezik, marcipános, kókuszos, kesudiós, mogyorós vagy éppen ez a kakaós. Volt szerencsém párat kóstolni Spanyolországban is, most pedig a Corában tartott spanyol hét alatt lehetett kapni turrónt. Szívesen megkóstoltam volna a katalán krémet, ami a créme brulée spanyol megfelelője, de nem volt =( Tudom-tudom, egy előregyártott nyomába se érhet az eredetinek, de mégis jobb a semminél...
Ez a turrón kakaós ízesítésű, teljesen úgyis néz ki, mint egy tábla csoki, azt leszámítva, hogy nem kockákból, hanem nagyon vékony csíkokból állt. Elkövettem azt az apró hibát, hogy csokiként kóstoltam, így persze csalódás volt, de aztán szép lassan lehetett érezni a turrón jellegzetességeit, főleg a mézet és a tojásfehérjét. Kicsit karácsonyi hangulatom lett tőle *-* Csomagolása persze már megint nincs meg, így most meg nem tudom mondani, hogy az apró kis golyócskák pontosan mik voltak, talán ezek is ilyen kis crispsek voltak. Az viszont biztos, hogy a Spanyolországban járóknak kötelező =)

Honnan? Corából.
Mennyiért? 419 Ft/200 g.

Choc-o-meter:

White Maltesers

Hűha, de rég frissítettem, elnézést-elnézést. Azonban most se fogom hosszú posttal megörvendeztetni a nagyérdeműt, mert elfoglalt vagyok *-*
Tesztalanyunk a már említett Maltesers fehércsokis változata, ami sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel közel sem volt annyira jellegzetes, mint az eredeti változata. Kifogásolnivaló ettől függetlenül nincs rajta, csak az én finnyás ízlésemnek nem felel meg száz százalékosan =)
Ami viszont érdekes, az a kiszerelése. Néztem, néztem, hogy miként lehet az, hogy a fehércsokis 507 kcalt tartalmaz, csomagonként 178-at, a tejcsokis pedig 505-öt, illetve 187-et. Aztán rájöttem, hogy az eredeti 37 g-os, a másik viszont csak 35, de ki érti ezt?

Honnan? Lásd lejjebb. Ugyanitt egyébként Almdudler is kapható, ami igen dícséretes.
Mennyiért? 189 Ft/ 35 g.

Choc-o-meter:

Excelsior Dégustation tejcsokoládé

Ismét egy német csoki következik, ami szintén Excelsior márkájú, ezúttal tejcsoki formájában. Csomagolása jó minőségű csokit ígér, elegántos kék-arany-vajszínű vastagabb papírba van burkolva. Első szaglásra nekem a Kinder csoki ugrott be, és az állaga is erre emlékeztett így megolvadva kissé. (A hétvégi nagybevásárlás miatt gyakran kiszorul a hűtőből a csokis dobozom, úgyhogy van mikor szobahőmérsékletű csokit vagyok kénytelen tesztelni =)) És nem is tévedtem nagyot, határozottan a Kinder tojásra hajaz, egészen addig, amíg le nem nyelem, mert utána az az érzésem támad, hogy közelebbi kapcsolatba került valami műanyag zacskóval... (nem, nem ettem még műanyag zacskót, csak ez ugrott be először =D). Ezt leszámítva egész jó lenne, bár szerintem kicsit túl sok benne a tej, túl krémes, ha szabad ilyet csokira mondani =)

Honnan? Németországból szintén.
Mennyiért? Nem ismert.

Choc-o-meter:

Maltesers

Hát ezt is megértem =) Egy belvárosi kis ábécében, még ha aranyárban is, fellelhető az egyik kedvencem, a Maltesers, ami tulajdonképpen ropogós malátával töltött tejcsoki golyócskák. Egyébként 1936-ban a Mars cég atyja, Forrest Mars találta ki, akkor még Energy Balls néven futott. Fontos megemlíteni, hogy az úriember 95 éves koráig élt, biztos a sok Maltesers fogyasztás miatt =) Ja, és a 30. leggazdagabb amerikai volt...
De visszatérve a tesztre... igazából nehéz körülírni, hogy milyen belül a maláta, semmilyen más hasonló dolgot nem ettem még, így most elég nehéz helyzetben vagyok. Valószínűleg a tejcsoki miatt is kiemelkedő, ugyanis a fehércsokis változat nekem nem jön be annyira, de ez már egy másik teszt része lesz =) Amúgy külföldön kapható jégkrém, étcsokis és ital formájában is, ezekhez még nem volt szerencsém. Még =)

Honnan? Az az utca, amelyik a Kálvinról vezet az Egyetem térhez. Na ott az egyik kis ábécéből...
Mennyiért? 189 Ft/ 37 g. (khm...)

Choc-o-meter:

Choc me tejcsokoládés vajas keksz

Nagy lelkesedéssel vágtam bele a Choc me fedőnevű keksz tesztelésébe, de rövid idő után az a sanda gyanúm támadt, hogy ez bizony egy az egyben olyan, mint a Plus-os rokona. Ugyanaz a kiszerelés, ugyanaz a fizimiska és mind a kettő Németországból érkezett. Rejtélyes módon ugyan nem szerepel rajta, hogy pontosan ki és hol gyártotta, csak annyi tüntettek fel, hogy a Lidl számára, így elég valószínű, hogy a kettő teljesen ugyanaz, csak más cégnek csomagolták...
Ha pedig az 4,5-et érdemelt, akkor itt sem lehet másképp.

Honnan? Lidlből.
Mennyiért? 259 Ft/125 g. (és nahát, még az ára is ugyanannyi...)

Choc-o-meter:

Berggold Alte Liebe

Berggold vegyes étcsokoládés praliné desszert rum-dió, narancskrém és vajtrüffel ízesítéssel. Valamiért sosem voltam híve a töltött bonbonoknak (valószínűleg nem ettem még igazán jót=)), vagy a töltelék nem ízlett vagy a burkolat, vagy éppen egyik se. Ezzel nincs különösebb problémám, egyszerűen csak "unalmas". Az 55%-os étcsoki finom, és itt véget is ért a dolog. A narancs ízű elég műanyag, a másik kettő pedig egészen felejthető. Pozitívumként azért megemlíteném, hogy nagyon tetszik a csomagolás, helyes kis zizegős papír borítja a masnis bonbonokat, amitől nosztalgiát éreznék, ha éltem volna a zizegő papírral borított bonbonok idején =) Külcsín rendben van, a belbecs pedig erősen a felejthető kategóriába tartozik.

Honnan? G-Robyból.
Mennyiért? 299 Ft/ 100 g.

Choc-o-meter:


A VKF-re a "pályamű" pedig elkészült, holnapután prezentálom =)

Disney Csíkos mézes túródesszert

Hát ez megrázó volt. Amikor megvettem, még úgy gondoltam, a méz-túró párosítás talán nem is lehet rossz, bár felettébb gyanús, hogy a túró rudik történelmében még egyszer sem fordult ilyen elő. Ráadásul Tigris nem is szereti a mézet...
Kicsomagoláskor úgy tűnt, hogy egész jó az állaga, nem volt töredezett a "csoki"-máz, bár ketté volt törve, igaz, ez még megbocsátható. Az viszont már kevésbé, hogy a két fél szétszedése után a nem túl biztató színnel rendelkező mézízű zselé egyszerűen kijött az egyik feléből, és lifegett a másikon (milyen furcsa leírva az a szó, hogy lifeg....). A rudi íze egyébként erősen felejthető, ha evett már valaki Norbi-rudat, akkor az tudja, milyen lehet ez... nem túl sok túró, nem túl sok cukor, jellegtelen íz. De abban legalább kevés a szénhidrát=) A méz-töltelék, amelyben 8%-nyi méz is képviselteti magát, a legtávolabbról sem nevezhető mézízűnek, ráadásul kicsit alkoholíze is van. Ha ezt Micimackó látná...
Szégyen-gyalázat.

Honnan? Corából.
Mennyiért? Passz...

Choc-o-meter:

Biscoteria Choco Cookies

Előrebocsátom, hogy a képeknél jobban mutat valamivel élőben, kicsit azért egészségesebb a színe=) Ez is Plus-os szerzemény, ahogy ez is, és egyikben sem kellett csalódnom. Ha pedig erről ennyire elismerően szóltam, akkor ez még szebb szavakat érdemel =) Kétféle csokidarabkát találunk benne (sokkal nagyobbakat, mint a triplacsokisban), ét- (50%-os), illetve tejcsokit (30%-os), a tészta pedig valóban omlós, nem morzsál nagyon, egyszerűen olyan, amilyennek lennie kell. A cookie-recepteket pedig még mindig várom!
Rizsám meg örülhet, amiért nem a fehércsokis poszt most az első (abból ugyanis nem jutott neki, pedig a fehér csokoládé a szívügye =))

Honnan? Plusból.
Mennyiért? 229 Ft/ 150 g.

Choc-o-meter:

Excelsior Dégustation fehércsoki

Erről a Németországból érkezett csokoládéról nem sikerült túl sok mindent kideríteni, csak annyit, hogy a Norma (mint Marilyn Monroe) üzletláncban kapható, szóval valószínűleg saját márkáról lehet szó. Van még étcsokijuk (74%), illetve tejcsokijuk is, nemsokára azok is sorra kerülnek =)
Balga módon kidobtam a csomagolását, így csak annyi információm van róla, hogy fehércsoki valami ropogóssal kiegészülve. Olyasmi, mint a sztracsatellás Boci csokiban, annak a megnevezése pedig egészen pontosan ropogós gabonadarabok, ami nem hangzik túl jól. Maradjunk a crisps kifejezésnél =) A fehércsokival úgy általában csak egy bajom szokott lenni, mégpedig az, hogy annyira édes már, hogy egy fél táblányi megevése is problémát tud okozni (milyen csoki az, amiből nem lehet megenni legalább egy táblával?=)), ez azonban nem tartozik ezek közé, ez pedig valószínűleg a ropogós izéknek is köszönhető. Így sajnos a szerény húszdekás csoki nem volt túl hosszúéletű =)

Honnan? Németországból. De mintha láttam volna ezt a márkát a Lehelen...
Mennyiért? Nincs információ =)

Choc-o-meter: