Két dolgot tudok elképzelni: 1. vagy teljesen buták az ízlelőbimbóim, 2. annyira hozzá vagyok szokva bizonyos ízekhez, hogy képtelen vagyok újat érezni, ami egzotikusabb ételek kóstolásakor elég nagy hátrány. Így volt nemrég ez a borscslevessel is, egyszerűen nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy ez egy kicsit édesebb és rózsaszínűbb paradicsomleves. Ennek megfelelően nagyon ízlett is, de azért ez mégis olyan izé!És nem volt ez másképp a Lindt guavával dúsított 70%-os étcsokijával sem, meggyőződésem, hogy valójában sárgabarack-zselé van a két réteg csoki között. Hiába, kár belém az ilyen különlegesség =)
Miközben pedig kerestem képet (végül nem találtam, kénytelen voltam magam elkészíteni), egy finn csokoládéblogra bukkantam, amiből ugyan egy szót sem értek, de természetesen linkelem.
Következő áldozatom pedig tényleg a piedra de santiago lesz, most már legalább valami minimális információval rendelkezem róla, szóval most már meg merem kóstolni =)
0 comments:
Post a Comment