Alnatura karácsonyi csoki - fahéjas csoki

Elég csak egy röpke pillantást vetni a szomszédok ablakán villodzó égősorra, és máris rádöbbenhetünk, hogy minnyán itt a karácsony, ami egyet jelent az adventi naptárral is, amiről egyszerűen nem vagyok hajlandó lemondani, pedig mintha mostanában kéne benőnie a fejem lágyának. Idén egy Boci márkájú mellett döntöttünk, és sajnos azt kellett megállapítanom róla, hogy ez közel sem olyan finom, mint az eddigiek. Bármelyiket vettük eddig, mindnek ugyanolyan, "adventinaptáras-csoki" íze volt, ez meg mááás! Tipikus Boci csoki íze van, de de de nekem nem ez kell! De veszek egy nagy levegőt, és felnőtt módjára túlteszem magamat a dolgon=)
És ha már így szóba jött a karácsony, vessünk egy pillantást az aktuális csokiválasztékra, csak úgy tombol a fahéj meg a kandírozott narancshéj. Jelen esetben a DM-ből származó Alnatura nagyon bio termékeire esett a választásom, némi karácsonyi hangulat reményében.
A kisebbik kocka a Winter Schokolade táblából származik, amelynek hátulján egy rendkívül magyaros mondat azt hirdeti, hogy "az Alnatura egy lágyan olvadó élmény értékes tejcsokoládéból, fűszeres kekszdarabokból és Bourbon vaníliából." Szép.
Azt nem mondanám, hogy annyira lágyan olvadna, de el kell ismerni, hogy tényleg fűszeres, bár az nem derül ki, hogy pontosan miről is van szó. A kekszdarabok egy kicsit furcsák, olyan mintha ledarálták volna, de pár kocka után már fel sem tűnik. Összességében finom, de nem kiemelkedő.




Ellentétben a ropogós-fahéjas tejszelettel, amiben egészen meglepő módon nem keksz van, hanem kétszersült. Ez némileg ellensúlyozza a csoki édességét, és ettől valahogy a fehéj is jobban érződik. Ugyan nem kifejezetten karácsonyinak szánták, én mégis inkább ezt ajánlom annak, aki adventi hangulatra éhezik =)

Piedra de Santiago

Sajnos továbbra sem sikerült túl sok információt beszereznem a Spanyolországból származó mandulás csokoládéról, de annyi biztos, hogy jelentése magyarul Santiago köve, tehát valószínűleg van némi párhuzam az alakja és a neve között =) És itt kapcsolódik hozzá a Santiago de Compostelába vezető középkori zarándokút, spanyol nevén Camino de Santiago, ismertebb nevén Szent Jakab-út, még ismertebb nevén El Camino. A hagyomány szerint az itteni székesegyházban vannak Idősebb Szent Jakob apostol földi maradványai. Hogy ez pontosan milyen kapcsolatban áll Santiago köveivel, azon kívül, hogy eléggé köves-sziklás az a környék, de mint könyvtörténetet hallgató szorgos diák, egyéb érdekességre is bukkantam a Wikipedia-n, melynek tanúsága szerint az első modern útikönyv, amin 1130 és 1140 között Aymeric Picaud francia pap munkálkodott, éppen ezzel a zarándokúttal kapcsolatos tudnivalókat tartalmazza. Később egyébként Codex Calixtinus néven vált ismertté, annak is az V. köteteként.

Kras Animal Kingdom

Hát igen. Elég csak egyszer kósza említést tenni a horvátországi nyaralásokra emlékeztető csokiról, a MausHaus nevű, amúgy meglehetősen gyenge édességbolt máris a kosarunkba csempészi őket. A külcsín és a belbecs emlékeim szerint nem sokat változott; még a matrica melléklet is megvan, így gazdagabbak lettünk egy crni kos, egy crna roda, egy magarac, illetve egy divlji zec képével. Ha meglenne az albumnak szánt füzetünk, bizisten be is ragasztgatnám őket...
Persze, a csokiról is kéne némi említést tenni. Az ára, illetve a csomagolása alapján valószínűleg nem venném meg, pedig ahhoz képest meglehetősen finom a 30% kakaótartalmú tejcsoki, nem ropog a fogam alatt a cukor, vagy ilyesmi, szóval abszolút pozitív, bár lehet, hogy az emlékek is közrejátszottak ebben =)
Egyébként érdemes itt megemlíteni az erősen Tobleronéra hajazó, szintén Kras márkájú Kolumbot, csak szegény az értékelést már nem érhette meg =)

Honnan? MausHausból.
Mennyiért? 25 Ft/15 g.

Choc-o-meter:

A torta, ami egy amerikaifoci-labdához hasonlatos

Őszintén szólva, sosem voltam kibékülve a tortáimmal, mert ugyan finomak (legalábbis állíííítólag), de szépnek a legnagyobb jóindulattal sem lehet őket nevezni, de azért kitartóan próbálkozok a legkülönfélébb receptekkel.
Természetesen Rizsám születésnapja sem múlhatott el egy ilyen remekmű nélkül, nehezítésképpen még azt is kitaláltam, hogy tojáslabda alakú legyen, mint ez. A színt és a formát leszámítva ez sikerült is =)
Ízre amúgy nem volt rossz, ötvöztem a csokis muffint a múltkori "svájci" sütivel, valamint kapott csoki-, illetve cukormázat.
Úgyhogy ezúton is boldog születésnapot, Rizsa! =)

Kis dél-amerikai csokiteszt

A blog történetében először lesz szó más kontinensről származó édességről, ezúton szeretném megköszönni, nem sokszor lesz ilyen alkalom =)
A szóban forgó három csoki Ecuadorból, illetve Kolumbiából származik, kettő tejcsoki, egy pedig fehércsoki. Kezdjük a Jettel =) Kicsomagoláskor valamiért gyermekkorom kedvenc horvát csokija jutott eszembe, aminek az állatos matricáit hatalmas lelkesedéssel gyűjtögettük. Ebben a kolumbiaiban ugyan nem matrica volt, hanem egy kis ismeretterjesztő kártyácska képpel és leírással (nekem egy kígyós és egy holdas jutott, de sajnos spanyoltudás hiányában műveletlen maradok =)) Na de valójában nem ez a lényeg, hanem a csoki, ami sajnos egy kicsivel több cukrot tartalmaz, mint amennyit kéne, egy táblányit biztos nem tudnék belőle megenni, de egy 12 grammos kis szelet azért még nem jelent problémát =)
A másik kettő az ecuadori La Universal gyártmánya. A narancssárga csomagolású Manichoról nekem először a Reese's ugrott be, így valamilyen mogyoróvajas dologra számítottam, ami nem volt teljesen alaptalan, ugyanis tényleg mogyorós, mégpedig eredeti állapotában =) Az előzőhöz képest mérsékeltebb a cukormennyiség, ellenben némi szokatlan mellékízt véltem felfedezni kóstolás közben.
Utolsó versenyzőnk a puffasztott riszszemekkel dúsított Osito fantázianevű fehércsoki, aminek ugyanaz az erős, illetve gyenge pontja, mint az előzőnek. Fehércsokihoz képest nem annyira ragadósan édes, ami igen dicséretes, kellően ropogós, de később itt is előjön az utóíz, ami remélhetőleg az idáig megtett hosszú útnak tudható be...
Ha pedig sorrendet kéne felállítanom, akkor első helyen végezne az Osito, utána következne a Jet és végül a Manicho. Egyébkén külön figyelmet érdemel a két ecuadori csoki mintázata, amely a harmadik képen tekinthető meg =)

Choc-o-meter:

A Nagy Banános Csokiteszt 3. forduló - Bobby

Az első, nyaralásról származó csoki nem kifejezetten svájci csoki, tekintve, hogy egy osztrák benzinkút boltjából való, ellenben nagyon jól kapcsolódik a nemrég elkezdett banános tesztekhez. Kedves Bobbynk az előzőektől eltérően nem hirdeti magáról, hogy banánkivonatot tartalmaz, és a csomagolás is csak annyit közöl szűkszavúan, hogy banane paste található őbenne, legyen az akármi. Megjelenését tekintve igencsak emlékeztet a Chokitora (tényleg, lehet még kapni olyat?), ez azonban sokkal kevésbé ropog, viszont határozottan kellemes a tejcsokiborítással egyetemben. Na de a töltelék íze... Nehéz megfogalmazni, milyen is ez a banane paste, mindesetre elég meghökkentő, csak éppen nem a pozitív értelmében. Sokat gondolkoztam, mire is hasonlít, mígnem arra jutottam, hogy ez olyan, mint a zizi íze nagyjából százzal megszorozva és még némi cukorral megspékelve. Huh!
(Már előre félek az epres és a karamellás verziójától =))

Honnan? Landzeitból.
Mennyiért? 0,95 € (ha emlékezetem nem csal)/40 g.

Choc-o-meter:

Toffypops

Najó, így indulás előtt még belefér egy teszt, tekintve, hogy csomagolás terén egyelőre én állok a legjobban, csak azt nem tudom, hogyan fogom behúzni a cipzárt a bőröndön...hjaj, mindig csak a dráma.
Minap Timivel ellátogattunk a Szép Kis Indiába hennát venni (releváns információ a téma szempontjából), ahol jelentős indiai élelmiszerrészleg található némi angol édességgel kiegészülve. Naná, indiai boltból angol keksz.
A gyártó oldaláról kiderül, hogy ez a cég Anglia második legnagyobb kekszgyártója, és ők készítik többek között a Cadbury kekszeket is, amik szintén fellelhetőek a Szép Kis Indiában. Természetesen ismét csak a legmelegebb napot sikerült kiválasztani, így meg kell védenem, valójában nem volt ilyen viharvert =) Egy éjszakányi hűtőben tartózkodás után a belsejében lévő karamellréteg rendesen megkeményedett, és hasonló nyomokat hagyott a fogazatomban, mint a Daim, később azonban egész ehető lett, csak az összeragadt kekszek szétválasztása volt problémás. Egyébként az íze nagyjából olyan, amilyet a csomagolás alapján elvártam volna: nem rossz, de nem hagy az emberben mély nyomokat. A karamell még oké, a csokiréteg túl vékony, a keksz pedig enyhén lisztizű, és kissé porzik. Hááát.

Honnan? Szép Kis Indiából.
Mennyiért? Asszem 350 Ft/ 125 g.

Choc-o-meter:

Schokobananen

Lebukott. A Sparból származó Schokobananen valódi Schokobananen álruhában =)

A Nagy Banános Csokiteszt 1. forduló

Nem tagadom, meglehetősen szeretem a banános csokikat, kiváltképp a Schokobananent, de nem vetem meg a különböző helyi mutációit sem, így most arra vállalkozom, hogy összehasonlítsam ezeket =) E forduló két játékosa a szlovák Figaro Tropic Banana in Chocolate művésznévvel ellátott terméke, illetve a horvát Kras Banankoja volt. A kettő közül a Banana rendelkezik valódi banántartalommal (1,2%), míg a másik csak némi aromának köszönheti gyümölcsös ízét. Ez eléggé érződik is, a horvát meglehetősen halovány, ellentétben a másikkal, ami jóval erőteljesebb ízzel bír, ami néhol már egészen mű =) Állagát tekintve ismét a Banana kerül ki győztesen, meglehetősen tömény zselé található a csokoládéborítás alatt. A Bananko e téren nagy hátrányban van, ugyan könnyedebb a textúrája, viszont nem lehet mondani se zselének, se másnak. Kicsit olyan, mintha kristálycukrot rágna az ember... És ugyan nem szempont, de a kettő közül a Banana hasonlít a legjobban a Schokobananenhez, viszont ettől függetlenül is elmondható, hogy e forduló abszolú győztese a Figaro-féle Banana =)

Honnan? Sparból mind a kettő.
Mennyiért? Figaro Banana: 82 Ft/40 g; Kras Bananko: 62 Ft/20 g.

Choc-o-meter:
Figaro Banana


Kras Bananko

Excelsior Dégustation tejcsokoládé

Ismét egy német csoki következik, ami szintén Excelsior márkájú, ezúttal tejcsoki formájában. Csomagolása jó minőségű csokit ígér, elegántos kék-arany-vajszínű vastagabb papírba van burkolva. Első szaglásra nekem a Kinder csoki ugrott be, és az állaga is erre emlékeztett így megolvadva kissé. (A hétvégi nagybevásárlás miatt gyakran kiszorul a hűtőből a csokis dobozom, úgyhogy van mikor szobahőmérsékletű csokit vagyok kénytelen tesztelni =)) És nem is tévedtem nagyot, határozottan a Kinder tojásra hajaz, egészen addig, amíg le nem nyelem, mert utána az az érzésem támad, hogy közelebbi kapcsolatba került valami műanyag zacskóval... (nem, nem ettem még műanyag zacskót, csak ez ugrott be először =D). Ezt leszámítva egész jó lenne, bár szerintem kicsit túl sok benne a tej, túl krémes, ha szabad ilyet csokira mondani =)

Honnan? Németországból szintén.
Mennyiért? Nem ismert.

Choc-o-meter:

Maltesers

Hát ezt is megértem =) Egy belvárosi kis ábécében, még ha aranyárban is, fellelhető az egyik kedvencem, a Maltesers, ami tulajdonképpen ropogós malátával töltött tejcsoki golyócskák. Egyébként 1936-ban a Mars cég atyja, Forrest Mars találta ki, akkor még Energy Balls néven futott. Fontos megemlíteni, hogy az úriember 95 éves koráig élt, biztos a sok Maltesers fogyasztás miatt =) Ja, és a 30. leggazdagabb amerikai volt...
De visszatérve a tesztre... igazából nehéz körülírni, hogy milyen belül a maláta, semmilyen más hasonló dolgot nem ettem még, így most elég nehéz helyzetben vagyok. Valószínűleg a tejcsoki miatt is kiemelkedő, ugyanis a fehércsokis változat nekem nem jön be annyira, de ez már egy másik teszt része lesz =) Amúgy külföldön kapható jégkrém, étcsokis és ital formájában is, ezekhez még nem volt szerencsém. Még =)

Honnan? Az az utca, amelyik a Kálvinról vezet az Egyetem térhez. Na ott az egyik kis ábécéből...
Mennyiért? 189 Ft/ 37 g. (khm...)

Choc-o-meter:

Choc me tejcsokoládés vajas keksz

Nagy lelkesedéssel vágtam bele a Choc me fedőnevű keksz tesztelésébe, de rövid idő után az a sanda gyanúm támadt, hogy ez bizony egy az egyben olyan, mint a Plus-os rokona. Ugyanaz a kiszerelés, ugyanaz a fizimiska és mind a kettő Németországból érkezett. Rejtélyes módon ugyan nem szerepel rajta, hogy pontosan ki és hol gyártotta, csak annyi tüntettek fel, hogy a Lidl számára, így elég valószínű, hogy a kettő teljesen ugyanaz, csak más cégnek csomagolták...
Ha pedig az 4,5-et érdemelt, akkor itt sem lehet másképp.

Honnan? Lidlből.
Mennyiért? 259 Ft/125 g. (és nahát, még az ára is ugyanannyi...)

Choc-o-meter:

Biscoteria Choco Cookies

Előrebocsátom, hogy a képeknél jobban mutat valamivel élőben, kicsit azért egészségesebb a színe=) Ez is Plus-os szerzemény, ahogy ez is, és egyikben sem kellett csalódnom. Ha pedig erről ennyire elismerően szóltam, akkor ez még szebb szavakat érdemel =) Kétféle csokidarabkát találunk benne (sokkal nagyobbakat, mint a triplacsokisban), ét- (50%-os), illetve tejcsokit (30%-os), a tészta pedig valóban omlós, nem morzsál nagyon, egyszerűen olyan, amilyennek lennie kell. A cookie-recepteket pedig még mindig várom!
Rizsám meg örülhet, amiért nem a fehércsokis poszt most az első (abból ugyanis nem jutott neki, pedig a fehér csokoládé a szívügye =))

Honnan? Plusból.
Mennyiért? 229 Ft/ 150 g.

Choc-o-meter:

Maxbar

Kezdem úgy érezni, lassan átveszik a hatalmat felettem a csokik, ugyanis jópár teszteletlen van még, illetve a hűtőben is lapul néhány táblányi, még Németországból is, drága édesapámnak köszönhetően, így egyelőre nem kell tartani attól, hogy elfogynak a csokik, legfeljebb attól, hogy elfelejtek egy-két dolgot a már megevett, de még nem tesztelt csokikkal kapcsolatban, de szerencsére ezzel kapcsolatban egész jó memóriám van. Telefonüzenetek átadásában és a bevásárlólista felidézésében már nem mondanám magam ennyire hatékonynak =)
Na de koncentráljunk a lényegre, mégpedig a már beígért török karamellás csokira, ami hősiesen túlélt egy egésznapos harminc fokban való hurcibálást, úgyhogy a kissé viharvert állapota ennek köszönhető. Az ízének szerencsére semmi baja nem lett =) Ha valamihez hasonlítani szeretném, akkor elsőnek a klasszikus Milkyway jut eszembe, némi Marsos karamellával megspékelve, úgyhogy semmi újról nem beszélhetünk. Ami visznt meglepő, hogy a kakaótartalma legalább 37%, ami azért nem szokott jellemző lenni az ilyen csokikra. Összességében pozitív a benyomásom róla, annak ellenére, hogy nem túl eredeti, de a csokiknál ez úgysem lényeg =)

Honnan? Matchből.
Mennyiért? 75 Ft/ 40 g.

Choc-o-meter:

Daim

Vizsgálatunk tárgya ezúttal a skandináv eredetű Daim szelet, ami grillázzsal töltött tejcsokoládé képében ölt testet, és sajnálatos módon egyelőre csak az ikeás svéd shopban és a Culinarisban lelhető fel, minden fogorvos nagy örömére. Ugyanis a mandulás-karamellás töltelék borzasztóan kemény, és borzasztó makacsan beleragad a fogakba, hogy aztán egy jó darabig ott is maradjon. A tejcsokija elég édes (30%-os amúgy), amit jól ellensúlyoz a kicsit sós grillázs. Érzékeny fogúaknak nem ajánlom különösebben, bár a torta verzióval ők is megpróbálkozhatnak. Ciki, nem ciki, eddigi életem során talán ez volt az egyik legmeghatározóbb sütiélménye, tipikusan az az édesség, amelynek hatására az ember lehunyja a szemét, az arcára pedig bárgyú mosoly ül ki, és ez egészen addig tart, amíg el nem fogy. Egyedül az ára (1000 Ft felett van 400 g-ja) és talán a távolság az, ami ellene szól...Úgyhogy előre szólnék, hogy szeptemberben lesz a szülinapom, igazán nem fogok haragudni, ha a kedves olvasók elhalmoznak Daim-tortákkal =))

Honnan? Ikea svéd shopból. A torta kapható az Intersparban is állítólag.
Mennyiért? Hátőőő. Nem tudom =(

Choc-o-meter:

Choco Edition Toffee Crisp

Ha már így belejöttünk a karamellás csokikba, most a Plus sajátmárkás tejcsokija következik, aminek meglehetősen veszélyes a kiszerelése, az ember csak eszi-eszi, aztán már el is tűnt az a 20 deka =) Ez kicsit más jellegű, mint az előbb tárgyalt, ennek a nagy részét ugyanis a tejcsoki teszi ki, és csak kis részben találkozhatunk karamelladarabokkal, bár közel sem annyival, mint amennyit a csomagolás ígér, de vessen magára, aki a képnek hisz =) Milka-utálóknak nem ajánlott, hiszen a tejcsoki része erősen milkaszerű, a karamella pedig az a keményebb típus, nem nyúlik, mint mondjuk a Mars szeletben. Az ára pedig igen baráti, 349 Ft-ért nem sok ilyen finom 200 g-os csokit kapunk =)

Honnan? Plusból.
Mennyiért? 349 Ft/200 g.

Choc-o-meter:


Legközelebb szerintem az étcsokis Toblerone fog következni, aztán egy török csoki erejéig visszatérnék a karamellásokhoz =)

Poulain Chocolatier depuis 1848

A 85%-os drámai csokiélmény után könnyedebb vizekre eveznék, úgyhogy most egy francia tejcsokira esett a választásom, főleg azért, mert elég baráti áron adták (189 Ft-ra leértékelve), és ahhoz képest minőséginek tűnt, legalábbis a csomagolása ezt ígérte. És tényleg nem kellett csalódnom, kellemes, kicsit könnyen olvadós csokit rejtett a kék-arany doboza, bár nekem már talán túl lágy...nem túl édes, csak olyan túlságosan lágy, pontosan az ellentéte az előző tesztalanynak. Jó, jó, de igazából máskor már nem vennék ilyet, annyira nem fogott meg, de azért biztos nem utasítanám vissza, ha ingyen osztogatnák =) Amúgy volt még kávédarabkás is, a felirat szerint pedig van málnás változata is, de olyan nem láttam...

Honnan? A Keletinél egy nem túl nagy üzletből, valamilyen diszkont a neve, ugyanez van a már emlegetett Szépségpalotában is. Majd legközelebb jobban megnézem a kiírást =)
Mennyiért? 189 Ft/100 g.

Choc-o-meter:

Heilemann Confiserie Meersalz

Lyukas csokoládé, kerek csokoládé, szögletes csokoládé, töltött csokoládé, töltetlen csokoládé... A sós csokoládét viszont biztos nem ismeri Gombóc Artúr =) Voltak vele szemben fenntartásaim, hiszen a csoki édesség, így akkor az nem lehet sós, és biztos olyan tengeríze lesz. Hát tévedtem. Maga a csoki a legfinomabb tejcsokoládé, és az első harapáskor az ember nem is érez semmi különlegeset. Na de aztán... Nem sós töltelék van benne vagy ilyesmi, hanem bizonyos pontokon lehet érezni enyhén a tengeri só ízét, ami nagyon jól harmonizál a tejcsoki édességével. Furcsa, de így van =)
Vállalkozó kedvűeknek kötelező =)

Honnan? Rotschildből.
Mennyiért? 266 Ft/50 g.

Choc-o-meter:

Mars Delight

Azt hiszem, a Marsot is ismeri mindenki, és ezt a továbbfejlesztett típust is sokan kóstolták már. Személy szerint én sokkal többet vártam tőle, mert valahogy úgy emlékeztem, hogy ez talán az eredetinél is jobb... (Nem mintha nagyon össze lehetne hasonlítani =) Most kóstolva azonban nem volt rám túl nagy hatással, legfeljebb a vásárlásnál az ára, elég borsos, ahhoz képest, hogy két falat az egész. Így ha választanom kéne, akkor inkább az eredeti Marsra voksolnék, de ha valaki tényleg le akar venni a lábamról, akkor az a jégkrém típusút küldje nekem ajándékba, mert azért viszont ölni tudnék =)

Honnan? Sparból.
Mennyiért? 92 Ft (le volt ám értékelve)/ 30 g (?)

Choc-o-meter:

Boci Aero

Leszögezném rögtön az elején, hogy nem kedvelem túlzottan a Boci csokikat, ennek a reklámjától pedig egyenesen a falra mászok, így ez a szerencsétlen légcsoki eleve elég rossz pozícióból indult. De a borongós időnek köszönhető nyomi hangulat javítása érdekében mégis beadtam édességzabálástól vékony derekamat, és nem kellett csalódnom=) Nyoma sem volt annak a "gagyicsoki" íznek, amit éveken keresztül éreztem, akárhányszor Boci csokit ettem, és meglepő módon hiányzott a légcsokik egyik jellegzetessége is, azaz nem olvadt szét azonnal, amint kibontottam. A légcsokik visszatérése amúgy igen pozitív változás, vagy csak én láttam úgy, hogy jódarabig szinte semmilyen lyukacsos csokit nem lehetett kapni? De mindegy is, ez a korszak már elmúlt, köszönjük, köszönjük.
Anyák napjára vegyetek sok csokoládét! =)

Honnan? Corából.
Mennyiért? Passz, nem találom a blokkot =( Amúgy 35 g.
Update: megtaláltam, 69 Ft.

Choc-o-meter: