Lindt Edelbitter Mousse Guave

Két dolgot tudok elképzelni: 1. vagy teljesen buták az ízlelőbimbóim, 2. annyira hozzá vagyok szokva bizonyos ízekhez, hogy képtelen vagyok újat érezni, ami egzotikusabb ételek kóstolásakor elég nagy hátrány. Így volt nemrég ez a borscslevessel is, egyszerűen nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy ez egy kicsit édesebb és rózsaszínűbb paradicsomleves. Ennek megfelelően nagyon ízlett is, de azért ez mégis olyan izé!
És nem volt ez másképp a Lindt guavával dúsított 70%-os étcsokijával sem, meggyőződésem, hogy valójában sárgabarack-zselé van a két réteg csoki között. Hiába, kár belém az ilyen különlegesség =)

Miközben pedig kerestem képet (végül nem találtam, kénytelen voltam magam elkészíteni), egy finn csokoládéblogra bukkantam, amiből ugyan egy szót sem értek, de természetesen linkelem.

Következő áldozatom pedig tényleg a piedra de santiago lesz, most már legalább valami minimális információval rendelkezem róla, szóval most már meg merem kóstolni =)

Pudingbuddha

Namármost lehet, hogy a baloldalt található, Sportszeletbuddha jól sikerült, de az biztos, hogy a Pudingbuddhát még gyakorolni kell egy kicsit =D Nem is, inkább valami piros zselé kéne bele, vagy a múltkori málnás torta tölteléke. Hm!

megint itt

Nna szép. Már megint egy hónapig feléje se néztem a blognak, ez többek között a kevés időmnek (na jó, annyira azért nem kevés), illetve a lustaságomnak (pedig most már sokkal jobb fotómasinával rendelkezem) köszönhető, de nem, nem hagyom annyiban a dolgot, inkább csak változtatok pár dolgon. Például nem készül minden alanyról három piktúra, hanem egy-egy, vagy a netről vadászok, még nem tudom.

Na meg ha találok egy-két érdekes hírt, azt is megosztom az igen tisztelt olvasóközönséggel, például amit a borsán találtam pár napja a koponya alakú bonbonokról. Nekem határozottan tetszik az ötlet, de a darabonkénti 70 dolláros ár, khm mintha egy kicsit erős lenne.

Hazai vonatkozású érdekesség még a rozsdás szerszámoknak álcázott csoki, amit a budafoki Rózsavölgyi Csokoládé árul. Gondoltam is, milyen jó kis ajándék lenne, de ennek az ára hamar letörte a lelkesedésemet =)

Amúgy nem kell aggódni, csokitesztek is lesznek hamarosan, a hűtőben hét táblányi különlegesség kelleti magát, de először mégis egy spanyol édesség fog sorra kerülni, mégpedig a piedra de santiago, amiről egyelőre nem tudom, hogy micsoda pontosan, de majd utánaolvasok =)

Kras Animal Kingdom

Hát igen. Elég csak egyszer kósza említést tenni a horvátországi nyaralásokra emlékeztető csokiról, a MausHaus nevű, amúgy meglehetősen gyenge édességbolt máris a kosarunkba csempészi őket. A külcsín és a belbecs emlékeim szerint nem sokat változott; még a matrica melléklet is megvan, így gazdagabbak lettünk egy crni kos, egy crna roda, egy magarac, illetve egy divlji zec képével. Ha meglenne az albumnak szánt füzetünk, bizisten be is ragasztgatnám őket...
Persze, a csokiról is kéne némi említést tenni. Az ára, illetve a csomagolása alapján valószínűleg nem venném meg, pedig ahhoz képest meglehetősen finom a 30% kakaótartalmú tejcsoki, nem ropog a fogam alatt a cukor, vagy ilyesmi, szóval abszolút pozitív, bár lehet, hogy az emlékek is közrejátszottak ebben =)
Egyébként érdemes itt megemlíteni az erősen Tobleronéra hajazó, szintén Kras márkájú Kolumbot, csak szegény az értékelést már nem érhette meg =)

Honnan? MausHausból.
Mennyiért? 25 Ft/15 g.

Choc-o-meter:

A torta, ami egy amerikaifoci-labdához hasonlatos

Őszintén szólva, sosem voltam kibékülve a tortáimmal, mert ugyan finomak (legalábbis állíííítólag), de szépnek a legnagyobb jóindulattal sem lehet őket nevezni, de azért kitartóan próbálkozok a legkülönfélébb receptekkel.
Természetesen Rizsám születésnapja sem múlhatott el egy ilyen remekmű nélkül, nehezítésképpen még azt is kitaláltam, hogy tojáslabda alakú legyen, mint ez. A színt és a formát leszámítva ez sikerült is =)
Ízre amúgy nem volt rossz, ötvöztem a csokis muffint a múltkori "svájci" sütivel, valamint kapott csoki-, illetve cukormázat.
Úgyhogy ezúton is boldog születésnapot, Rizsa! =)

Almondy

Még mindig egészen meg vagyok hatva, amiért születésnapom alkalmából Almondy tortával (és még sok egyéb finom csokival) lettem meglepve Ági jóvoltából, aki egyébként gyakran emlegette a svéd csokitortáról szóló postom egy részét, amelyben azt taglalom, milyen hatással van rám ez a torta =)
Naszóval, érdemes csokiblogot írni =) Szóval köszönöm mégegyszer!

Kis dél-amerikai csokiteszt

A blog történetében először lesz szó más kontinensről származó édességről, ezúton szeretném megköszönni, nem sokszor lesz ilyen alkalom =)
A szóban forgó három csoki Ecuadorból, illetve Kolumbiából származik, kettő tejcsoki, egy pedig fehércsoki. Kezdjük a Jettel =) Kicsomagoláskor valamiért gyermekkorom kedvenc horvát csokija jutott eszembe, aminek az állatos matricáit hatalmas lelkesedéssel gyűjtögettük. Ebben a kolumbiaiban ugyan nem matrica volt, hanem egy kis ismeretterjesztő kártyácska képpel és leírással (nekem egy kígyós és egy holdas jutott, de sajnos spanyoltudás hiányában műveletlen maradok =)) Na de valójában nem ez a lényeg, hanem a csoki, ami sajnos egy kicsivel több cukrot tartalmaz, mint amennyit kéne, egy táblányit biztos nem tudnék belőle megenni, de egy 12 grammos kis szelet azért még nem jelent problémát =)
A másik kettő az ecuadori La Universal gyártmánya. A narancssárga csomagolású Manichoról nekem először a Reese's ugrott be, így valamilyen mogyoróvajas dologra számítottam, ami nem volt teljesen alaptalan, ugyanis tényleg mogyorós, mégpedig eredeti állapotában =) Az előzőhöz képest mérsékeltebb a cukormennyiség, ellenben némi szokatlan mellékízt véltem felfedezni kóstolás közben.
Utolsó versenyzőnk a puffasztott riszszemekkel dúsított Osito fantázianevű fehércsoki, aminek ugyanaz az erős, illetve gyenge pontja, mint az előzőnek. Fehércsokihoz képest nem annyira ragadósan édes, ami igen dicséretes, kellően ropogós, de később itt is előjön az utóíz, ami remélhetőleg az idáig megtett hosszú útnak tudható be...
Ha pedig sorrendet kéne felállítanom, akkor első helyen végezne az Osito, utána következne a Jet és végül a Manicho. Egyébkén külön figyelmet érdemel a két ecuadori csoki mintázata, amely a harmadik képen tekinthető meg =)

Choc-o-meter:

Lindt meggyes-chilis

Nem lehet ám engem olyan könnyen megúszni, szóval újra itt, egy kisebb alkotói válság után (lehet, hogy más erre a lustaság kifejezést használná, de maradjunk inkább az alkotói válságnál, az olyan romantikus), a tesztelendő csokik egyre csak halmozódnak és halmozódnak...
Mint például ez a Lindt is régóta vár rám, ami a legelső VKF-es pályaművemet is ihlette (jut eszembe, a múltkori fordulóról jól lemaradtam, de most már csakazértse mondom meg, kinek a bőrébe bújtam volna). Konkrétan ez is az osztrák benzinkútról származik, bár azóta több helyen láttam itthon is, meglehetősen borsos áron. Bezzeg Svájcban fele ennyibe kerülnek a Lindt csokik...
De visszatérve magára csokira, ez az Edelbitter Mousse sorozatba tartozik, tehát az étcsokiborítás alatt meggyes-chilis töltelék, illetve étcsokihab, vagymiacsoda lapul meg. Előbbi igen kis mennyiségben képviselteti magát, sokkal jobb lenne, ha több tölteléke lenne, ugyanis nagyon jól passzol a 70%-os étcsokihoz ez a savanykás meggykrém. A chilit is eléggé kispórolták, csak akkor érezni, ha csak a meggytölteléket kóstolom, de akkor nem kicsit =) Amúgy harmonikusnak találom az ízeket, csak az arányokon változtatnék. Na majd, ha a Lindtnél tevékenykedek =)

Honnan? Osztrák benzinkútról.
Mennyiért? 2,99 €/ 150 g.

Choc-o-meter:

Hajjajj!

Mos' nincs kedvem.
De! Megvan a következő VKF forduló kiírása, és már azt is tudom, kinek a bőrébe fogok bújni. Valós személy és nem csokival kapcsolatos, ennyit elárulhatok =)

A Nagy Banános Csokiteszt 3. forduló - Bobby

Az első, nyaralásról származó csoki nem kifejezetten svájci csoki, tekintve, hogy egy osztrák benzinkút boltjából való, ellenben nagyon jól kapcsolódik a nemrég elkezdett banános tesztekhez. Kedves Bobbynk az előzőektől eltérően nem hirdeti magáról, hogy banánkivonatot tartalmaz, és a csomagolás is csak annyit közöl szűkszavúan, hogy banane paste található őbenne, legyen az akármi. Megjelenését tekintve igencsak emlékeztet a Chokitora (tényleg, lehet még kapni olyat?), ez azonban sokkal kevésbé ropog, viszont határozottan kellemes a tejcsokiborítással egyetemben. Na de a töltelék íze... Nehéz megfogalmazni, milyen is ez a banane paste, mindesetre elég meghökkentő, csak éppen nem a pozitív értelmében. Sokat gondolkoztam, mire is hasonlít, mígnem arra jutottam, hogy ez olyan, mint a zizi íze nagyjából százzal megszorozva és még némi cukorral megspékelve. Huh!
(Már előre félek az epres és a karamellás verziójától =))

Honnan? Landzeitból.
Mennyiért? 0,95 € (ha emlékezetem nem csal)/40 g.

Choc-o-meter: