A blog történetében először lesz szó más kontinensről származó édességről, ezúton szeretném megköszönni, nem sokszor lesz ilyen alkalom =)
A szóban forgó három csoki Ecuadorból, illetve Kolumbiából származik, kettő tejcsoki, egy pedig fehércsoki. Kezdjük a Jettel =) Kicsomagoláskor valamiért gyermekkorom kedvenc horvát csokija jutott eszembe, aminek az állatos matricáit hatalmas lelkesedéssel gyűjtögettük. Ebben a kolumbiaiban ugyan nem matrica volt, hanem egy kis ismeretterjesztő kártyácska képpel és leírással (nekem egy kígyós és egy holdas jutott, de sajnos spanyoltudás hiányában műveletlen maradok =)) Na de valójában nem ez a lényeg, hanem a csoki, ami sajnos egy kicsivel több cukrot tartalmaz, mint amennyit kéne, egy táblányit biztos nem tudnék belőle megenni, de egy 12 grammos kis szelet azért még nem jelent problémát =)
A másik kettő az ecuadori La Universal gyártmánya. A narancssárga csomagolású Manichoról nekem először a Reese's ugrott be, így valamilyen mogyoróvajas dologra számítottam, ami nem volt teljesen alaptalan, ugyanis tényleg mogyorós, mégpedig eredeti állapotában =) Az előzőhöz képest mérsékeltebb a cukormennyiség, ellenben némi szokatlan mellékízt véltem felfedezni kóstolás közben.
Utolsó versenyzőnk a puffasztott riszszemekkel dúsított Osito fantázianevű fehércsoki, aminek ugyanaz az erős, illetve gyenge pontja, mint az előzőnek. Fehércsokihoz képest nem annyira ragadósan édes, ami igen dicséretes, kellően ropogós, de később itt is előjön az utóíz, ami remélhetőleg az idáig megtett hosszú útnak tudható be...
Ha pedig sorrendet kéne felállítanom, akkor első helyen végezne az Osito, utána következne a Jet és végül a Manicho. Egyébkén külön figyelmet érdemel a két ecuadori csoki mintázata, amely a harmadik képen tekinthető meg =)
Choc-o-meter:
Ennek a sütinek az eredetijét Svájcban, és azon belül is Luganóban kóstoltuk a piacon, és bár nem fűződik hozzá semmilyen frappáns történet, mégis úgy gondoltam, jó lesz a VKF hetedik fordulójára. A másik esélyes a korzikai gesztenyés kifli lett volna, de inkább a frissebb élményre esett a választás, meg amúgy sem vagyok biztos abban, hogy sikerült volna kivitelezni =)
Mostan pedig eltávozom a messzi Svájcba, így egy darabig nem lesz frissítés, néhány svájci csoki viszont annál inkább, bár az áraktól előre félek =) Utána egy nap pihenés, és újra elindulok, és meg sem állok Domonyvölgyig, ahol a helyi kisbolt kínálatán kívül nem sok gasztronómiai élmény vár rám, már ha a kerti sütögetést-főzőcskézést nem vesszük figyelembe *-* Hát akkor majjövök.
Igen-igen, már megint egy recept, noha nem fogytam ki a tesztelendő csokikból, egyszerűen csak muszáj volt kipróbálni a most vásárolt Ikea bödönt, amit a Lila Füge gasztroblogjában talált darafelfújt (vagy grízkoch, vagy soufflé, vagy amit akartok) avatott fel. Egy kis pluszként került bele kakaópor is, noha annak idején mélységesen megvetettem azokat, akik összekeverik a kakaót a tejbegrízzel, de most én is erre vetemedtem =) Kicsit haragszom azért, mert szépen feljött sütés közben, de abban a pillanatban össze is zuhant, amint kivettem a sütőből, bár ki tudja, lehet, hogy ez a természet rendje. Összességében elégedett vagyok az első felfújtammal, folytatása következik =)
